Hampi

robitcar Beszámolója
A meghatározott időintervallum nem teljesen pontos, nagyjából ekkor jártam Hampiban. Igen nyűgös buszozás után érkeztem ide, abba a romvárosba, amelyről sok méltatást találtam már korábban is. A poros városból hamar Hampi bazárához utaztam, ahol szállást Padma asszony panziójában találtam. Hampiban tett látogatásom épp a megelőző másfél hét kultúrsokkja idejére esett, így nagyon keveset tudtam befogadni, és valójában az első napon csak ődöngtem a bazárban. A romváros közvetlen szomszédságában található bazár, mely egy templom bejáratának tengelyére szervetződött teázókkal, pénzváltókkal és idegenforgalmi irodákkal teli, a lakóházak, melyekből itt kevés volt található, a bazár szélén álltak. A város túloldalán hatalmas kövekből összerótt szikladomb állt, amelyen majmok laktak. Ezek, vagy ők, nappal a városban rosszalkodtak, este pedig a sziklák közé húzódtak.
A város szomszédságában folyó található olyan festői tájjal, amilyet eddig csak mesekönyvekben képzeltem el. A környék hatalmas lekerekített kőtömbökből áll, mintha össze lenne hordva, úgy, hogy a teljesen lehetetlen látképet kínál az arra utazóknak. Szerencsém volt, amennyiben a teliholdat itt tölthettem, amikor az éjszakai fény a sziklákat hihetetlen álomvilággá varázsolja. A folyó szalagja ebben a démoni tájban sötétlik, míg a sziklák derengenek a holdfényben. Utolsó nap tudtam erőt venni, hogy a templomegyüttest, mely ma Hampi kultikus központja, meglátogassam, és hogy kerékpárt béreljek, amellyel Viyajanagar romjait bejárjam. Utóbb tudtam meg, hogy ez nem is annyira veszélytelen játék, mert állítólag sok bűnöző vadászik a túristákra. Engem ilyen fenyegetés nem ért, nagyon érdekes élményt nyújtott ez a város és a romváros, és Padma asszony, aki volt szíves utánam küldeni a Lonely Planetemet, amely nélkül a továbbiakban elveszett ember lettem volna. Legalábbis nehezebb lett volna a további utazásom.