Sörben ázva...

neverDIE Beszámolója

Cimkék: oktoberfest 

Tiroli bőrnadrág, zergetollas kalap, bajor népviseletbe öltözött bögyös pincérnők, sramlizene, literes korsó. E szavak hallatán, kevés olyan ember akad, akinek nem az Oktoberfest, vagy valamely más német sörfesztiválra jut az eszébe.

A fesztivál területe, hatalmas! Több gigamega méretű sörcsarnokkal, vidámparkkal, éttermemmel, kaszinóval ellátva. Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, nagyjából a harmadik liter sör elfogyasztása után, mint a Félelem és Reszketés Las Vegasban című filmben, Thompsonnak és az ügyvédjének, amikor bementek a Cirkuszba beéterezve és bemeszkalinozva. Valahogy dél körül keveredtünk vissza a fesztivál területére. Ekkora gyakorlatilag megteltek a csarnokok és sorba kellett állni a bejutásért. A kinti pados leülés szinte lehetetlen volt, ezért kénytelenek voltunk bepréselődni. Nagyjából egy óra álldogálás után sikerült beverekedni magunkat, de még ez is csak félsiker volt! Ugyanis ahhoz, hogy sörhöz jussunk, valahogy helyet kellett találni, mert a szabály az, hogy csak ülő ember rendelhet. Ez, nagyjából esélytelennek látszott. Azért találtunk megoldást. Méghozzá úgy, hogy bementünk az asztalok közé és valamelyikkőnk bekéredzkedett az egyik asztalhoz, majd egy arra járó pincérnőt leintve, kikérte a megfelelő mennyiségű sört. Ezután már lehet mászkálni, de nincs túl sok értelme. Jobb, ha az ember megáll az asztalsorok között, és úgy mulat! Pillanatok alatt sok kedves ivócimborára lehet szert tenni! Viszont számolni kell azzal a kissé zavaró tényezővel, hogy a sorok között, tehervonat módjára közlekednek a pincérnők, legalább12 korsó sörrel a kezükben, - nem is értem, hogy bírják – és kiabálnak, hogy vigyázat, némelyik meg csak lesípol az útról! Szóval erre figyelni kell!
A sramlizene részemről nagyon távol áll, gondolom, nem vagyok ezzel egyedül! Viszont, ha nem is az első, de a második korsó után már biztos, hogy rajta vagy!
Apropó sör! A fesztivál idején kapható folyékony kenyérről, annyit érdemes tudni, hogy erre a két hétre főzik! Ami annyit jelent, hogy hihetetlenül friss, és úgy csúszik le az ember torkán, mint a nyers tojás! Többféle sörház közül választhattunk, ám mi mégis egy jól bevált fajtánál maradtunk, melynek a nevét nem írom le, - ez itt nem a reklám helye – de L-el kezdődik és BRAU a vége! Teljesen más íze volt, mint itthon! Ki hitte volna! Na mindegy! Igazából ezt úgy lehetne nagyon jól kiélvezni, ha az ember le tud ülni kényelmesen egy asztalhoz, rendeli a söröket, közben finomabbnál finomabb ételek közül választhat, majd ha kedve támad, feláll a padra és táncol! Merthogy itt ezt is lehet, sőt nem csak lehet, hanem egyenesen kell! De figyelem, nem az asztalra, csak a padra! Mondjuk ezt leginkább, akkor van lehetőségünk megtenni, ha nem a nyitóhétvégére érkezünk, hanem a finisre. Talán ekkora már csökken egy kicsit a tömeg!
A vidámpark sem elhanyagolható! Gyakorlatilag sokkal durvább szerkezetekkel találtuk szembe magunkat, mint pesten! A hullámvasút hasonló, mint nálunk az újabbik, csak háromszor akkora, és olyan csavarok voltak benne, hogy annyira voltam képes, hogy visítsak, mint egy tengerimalac! Ezek után a többire, egészségügyi okokból inkább nem ültünk fel.

Mindenkinek, csak ajánlani tudom, hogy látogasson ki Münchenbe, ha nem is kimondottan a sörfesztivál miatt, a várost is megéri bebarangolni! Sőt ha tehetitek, mindezt bringával! Ugyanis ahogy elnéztem iszonyatosan kerékpárbarát a város és az autósok is! Ez fontos! Nem úgy, mint nálunk! De ebbe inkább most ne menjünk bele.

A maláta és a komló szelleme legyen veletek!